A kutyák megtanítottak valamire, ők a legcsodálatosabb lények a világon. A kutyák mindannyian angyalok... Ők jól tudják, hogy örömet okoznak nekünk azzal, ha követik a parancsainkat, és mint tudjuk, a kutyák akkor a legboldogabbak, ha boldognak látják a gazdáikat. Ezeknek a csodálatos állatoknak csakis az a fontos, hogy nekünk örömet okozzanak. Érted már, miért mondtam, hogy mind angyalok?

Igen szeretem a kutyákat, igen, minden időmet a kutyákkal töltöm el és nem pózolok valami sznob helyen, igen, általában kutyaszőrös mindenem, igen, én legtöbbször magas sarkú helyett bakancsot veszek, igen, neccharisnya helyett terepnadrágot hordok...legtöbbször piszkos a kezem és kutyanyálas a ruhám, de ez a piszok nemes piszok!

Látom őt az álmaimban,pontosabban mindkettőnket. Úgy vágtázok vele, szabadon, a prérin, ahogy mindig is szerettem, le a fűzfákkal szegélyezett vízmosásokba, végig az ezüstzsályával benőtt homokfövényen. Néha nekieresztem a kantárszárat, és vágtátunk, akár a szélvész, máskor csak poroszkálunk andalogva, megint máskor elheverek a mezőn, és szundítok egyet, miközben ő lustán legelészik a közelben. És az álmomban, tudom, beszélgetünk is egymással. Néhány elsuttogott szó és horkantás ez csupán, egy kézmozdulat, egy felcsapó farok. Többre nincs is szükségünk, hisz ennyiből is értjük egymás gondolatait és érzéseit. Mások szemébe ez talán csodaszámba megy. És tudják mit? Igazuk is van!

Aki egy lovat keres barátnak, meg kell szelidítenie, anélkül, hogy megtörné. Ha a ló bízik benned felelős vagy érte és nem okozhatsz neki csalódást. A lovak a föld legbüszkébb teremtményei, szépek és gyorsak, erősek és gyengédek. Évezredek történelme fűzi őket az emberekhez: a jégkorszak őslovacskájától kezdve a lovagok poroszkáló lovain át a mai versenylovakig. Lovaglás és kocsizás, sport és játék, harc és barátság ez és még sok más teszi izgalmasssá a lovak lebilincselő világát.

A macskák mottója: mindegy, mi rosszat tettél, intézd úgy, hogy higyjék, a kutya volt.

A házimacska maga a négy lábon járó ellentmondás. Egyetlen állatfaj sem alakított ki olyan meghitt viszonyt az emberrel, s őrizte meg annyira mozgási és cselekvési szabadságát, mint a macska. Meglehet, a kutya az ember leghűségesebb társa, de az is igaz, hogy kevés alkalma nyílik felügyelet nélkül kóborolni a kertekben, vagy járni egyet az utcán. Az engedelmes eb pórázvégen sétál. A makrancos macska – egyedül.

Mint cicának nincsenek nagy igényeim, csak annyi, kérlek szeress... de minden szőrszálamat külön is, ha lehet!

„Csak egy kutya? Időről időre azt mondják nekem: Ébredj fel, ez „csak egy kutya”! – nem értik, miért teszi meg az ember ezeket az utakat, miért invesztál ilyen sok időt és érzést, vagy miért veri magát költségekbe, amelyek a „csak egy kutyá”-val járnak. Legbüszkébb pillanataimból néhányat a „csak egy kutyának” köszönhetek. Sok óra telt el, amikor egyedüli társaságom „csak egy kutya” volt, de egyetlen pillanatig sem éreztem magamat mellőzve vagy egyedül. Életem egyik legszomorúbb pillanatát a „csak egy kutya” idézte elő, és a sötét napokban a „csak egy kutya” volt az, akinek barátságos érintése jóleső érzéssel töltött el, és erőt adott átvészelni azt a napot. Ha te is azt gondolod, hogy ez „csak egy kutya”, akkor feltehetően olyan mondatokat is ismersz, mint „csak egy barát”, „csak egy napfelkelte” vagy „csak egy ígéret”. Ez „csak egy kutya”, aki barátságból, bizalomból és merő hamisítatlan örömből a lényeget hozza az életembe. „Csak egy kutya” felébreszti bennem a részvétet és a türelmet, ami engem jobb emberré tesz. „Csak egy kutya” vesz rá arra, hogy korán keljek, hosszú sétákat tegyek, és vágyakozva tekintsek a jövőbe. Ezért számomra és az olyan ember számára, amilyen én vagyok, ez nem „csak egy kutya”, hanem minden remény és jövőbeli álom megtestesítője, kedves emlékek és a jelen tiszta élvezete. A „csak egy kutya” megmutatja bennem a jót, és eltereli a gondolataimat. Remélem, hogy mások is megértik egy napon, hogy ez nem „csak egy kutya”, hanem valami, ami nekem emberiességet kölcsönöz, és többé tesz, mint „csak egy ember”. Tehát ha legközelebb hallod azt a mondatot, hogy „csak egy kutya”, akkor mosolyogj, mert ők ezt „csak” nem értik. Ha a szemébe tekintesz, elfelejted minden félelmedet, gondodat, szomorúságodat és problémádat, mert a kutyák nekünk olyan szárnyakat adnak, amelyek nekünk soha nem voltak és soha nem lesznek.”

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csakhogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.