Húzd ki magad és mosolyogjál,
Nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál!
Bármilyen nehéz NE hagyd, hogy megtörjön,
az élet szabadság, nem pedig börtön!

Néha nem attól jó egy dal, hogy érzelmeket váltanak ki belőled, hanem attól, hogy eszedbe jutnak emberek és dolgok, amikor meghallod ezeket.

Egy gyönyörű szerelmes dalt éneklek. Érzem, hogy ez a dal most a szívem mélyéről szól, de csak azért mert ezt Neked éneklem, mert szeretném, hogy ez a dal egyszer majd eljusson a szívedig. És, majd akkor rájösz mit éreztem akkor irántad. 

De énis emberbôl vagyok
És vérzek ha elesek
Énis ember vagyok
S lezuhanok majd összetörök
A szavaid a fejemben, kés a szívemben
Erősebbé teszel, majd összeomlok
Énis emberbôl vagyok

Mindegy mennyi idő, hogy megértsd
Nem számít, hozd vissza kérlek
Túl korán vetted el tőlem
Én itt várok rá, amíg élek

Nélküle nehéz az élet
Megtörtél hozd vissza kérlek
Túl korán vitted el tőlem
Én itt várok rá, amíg élek

Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek...

Ha volt út amin együtt jártunk, mára már az mögöttem,
Az érzéssel,hogy elmúlt,mégis békét kötöttem,
De hiába mert hiányzol, bár ott lehetnék melletted,
Hiába,mert vágyom rád, a szívem már rég elnyerted,
De hiába,mert nem vagy itt, nem bújik hozzám senki sem,
De ha azt mondod,hogy szeretsz,neked mégis elhiszem!

Jó néha sötétben a holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni. Jó néha fázni, semmin elmélázni,tavaszi esőben, olykor bőrig ázni. Tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni. Sírni ha fáj, remegni ha félek. Olyan jó néha érezni, hogy élek.