Tudod mit jelent szeretni valakit?
S mikor kérdi büszkén letagadni?
Minden utcán Őt keresni várni,
s mikor jön közömbös arcot vágni.
Belefoglalni az esti imádba,
majd azt mondani sosem gondolsz rá.
Értékelni becsülni magadban,
majd lekicsinylőn megítélni szavakban.
Mosolyogni bár szíved ég.
Tudod mi ez? : DACOS NŐI BÜSZKESÉG

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

- Kérlek maradj velem!
- Maradjak veled? Minek? Nézd meg, máris veszekszünk!
- Mindig ezt csináltuk! Veszekszünk! Te néha arrogáns gazembernek nevezel, én meg téged néha hisztis csajnak. Mert az vagy. Az idő legnagyobb részében. Én nem félek attól, hogy megsértelek. Mert két másodperc alatt túlteszed magad rajta, és ismét hisztizel.
- Hát akkor?
- Nem lesz könnyű! Iszonyú nehéz lesz! Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged! Mindenestül, örökre, együtt minden nap!

Még remegsz, s elcsuklik hangod. Hozzám bújsz, könnyes az arcod. Tétován, mintha mondanál valamit, majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik.

Ha volt út amin együtt jártunk, mára már az mögöttem,
Az érzéssel,hogy elmúlt,mégis békét kötöttem,
De hiába mert hiányzol, bár ott lehetnék melletted,
Hiába,mert vágyom rád, a szívem már rég elnyerted,
De hiába,mert nem vagy itt, nem bújik hozzám senki sem,
De ha azt mondod,hogy szeretsz,neked mégis elhiszem!