El tudnál egy dolgot magyarázni? Hogy csináltad? Hogy tudtál tovább lépni? Hogy tudtál mindent elfelejteni, ami a miénk volt? Hogy törölted ki ezt az összes emléket a fejedből? Hogy tudtad elengedni a szerelmünket? De a legfontosabb, hogy akarhattad? Kérlek magyarázd el, mert én nem tudom, és őszintén szólva nem is akarom...

Egy gyönyörű szerelmes dalt éneklek. Érzem, hogy ez a dal most a szívem mélyéről szól, de csak azért mert ezt Neked éneklem, mert szeretném, hogy ez a dal egyszer majd eljusson a szívedig. És, majd akkor rájösz mit éreztem akkor irántad. 

Az oka annak, hogy az emberek annyira nehezen lesznek boldogok, az az, hogy mindig jobbnak fogják látni a  múltat, mint volt, rosszabbnak a jelent, mint amilyen, és a jövőt kevésbé meghatározottnak, mint amilyen lesz.

Minden egyes kép a fejemben rólad, örökké megmarad. soha nem akarom elfelejteni, amikor először rám néztél, rám köszöntél. amikor először beszéltünk, kettesben voltunk. amikor megfogtad a kezem, átöleltél és megcsókoltál. amikor mondtad, hogy szeretsz és hogy fontos vagy neked. és bár ezek az emlékek fájnak a leginkább, mindig bennem fognak élni, egy parányi kis felirattal a képek hátulján: volt egyszer egy szerelem!

Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű...

Azt kérdezted tőlem hogy meghalnék-e érted és én mit válaszoltam? Természetesen azt hogy igen. Mert így gondolom.MEGHALNÉK ÉRTED! Nem érted. Nem érted hogy mennyire szeretlek. Nem fogod fel. Pedig kurvára szeretlek. Én azt szeretném kérdezni tőled hogy mid vagyok neked? Mindig megakarom kérdezni de sose tudom. Félek.. Mi lesz ha azt a választ adod hogy senkim? Vagy semmim? Tudod ez az amibe belepusztulnék.

Elegem van abból, hogy átmeneti vagyok. Ha éppen rosszban vagy a legjobb barátoddal, akkor itt vagyok én, akin röhöghetsz, aztán kibékültök és eldobsz, mint valami megunt játékot. Unom azt, hogy csak akkor vagyok jó, ha kell valami. Hogy nem beszélgetnél velem, nem kérdeznéd meg mi a baj, csak megmondod mi kell, én pedig segítek, mint egy “jóbarát”. Próbálok állandó kapcsolatokat kialakítani, végre leereszteni a vasmacskát mélyre, de lassan bele kellene törődnöm, hogy csak egy kibaszott folyosó vagyok két ajtó között…

A pillanat, amikor azért sírsz mert rájössz, hogy kibaszott szar minden. Úgy érzed, hogy senki életében nem töltessz be egy normális szerepet. Mindenki számára csak egy pótlék vagy.

Minél hosszabb ideig vagyunk együtt, annál biztosabb vagyok abban, hogy Te vagy az. Minden hibáddal, idegesítő tulajdonságoddal és az óriási szereteteddel együtt Te vagy az, akit kerestem, aki rám talált. És épp ebben van az igaz szerelem lényege. Tudom, mindketten találhatnánk szebbet, jobbat, de azt is tudom, hogy erre az egyikünk sem vágyik. Egymáshoz vagyunk láncolva, és ez így van jól. Szeretlek.