Barátság: NE küzdj érte! Az igaziért nem kell, a hamisért nem érdemes!

Elváltak útjaink, de én gyakran, és mindig szeretettel gondolok Rád. Ezúton szeretném megköszönni a szerelmedet, a csodát, amit a Veled töltött idő jelentett. Köszönöm, hogy segítettél felfedezni a világot, a szerelmet, a szépet s a jót, és azt, hogy vigyáztál rám.

Nem nézlek levegőnek, mert arra minden pillanatban szükségem van.. egyszerűen olyan leszel számomra, mint egy porszem.. tudni fogom, hogy létezel, de nem leszel fontos nekem! Hidegen hagysz majd, nem érdekelsz, és még csak eszembe sem fogsz jutni.. de ahogyan a porszem is néha a szemembe kerül, s könnyezem, te is néha még könnyeket csalhatsz a szemembe!

A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

Az a barátság, aminek vége szakadhat, sohasem kezdődött el igazán.

Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt, ahogy beszélsz, és azt, ahogy jársz. A stílusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed… Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan... Imádom, mikor egoista vagy, és azt is, amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. komolyságod, a gyerekességed... Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy! 

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.