Az élet olyan,mint amikor hintázol.
Magasba emelkedsz, aztán zuhanni kezdesz, de van egy pont, ami után a hinta megáll, vagy újra a magasba emelkedik. Te döntesz, hogy hajtod-e tovább, vagy tétlenül várod, hogy megálljon. Tudnod kell, hogyha tovább hajtod, akkor is lesznek még mély pontok és ha gyenge vagy, nem fogsz tudni tovább hintázni. De lehet épp mások állítják meg a hintát vagy mögéd állnak és meglöknek, segítenek, majd visszahúznak. Nézz szembe az életeddel. Hajtsd bátran a hintád, ameddig lehet, légy merész, ne félj attól, hogy kiesel. Mert mi van ha kiesel? Újra felülsz. Bár nem lesz ugyanaz és a régi, de megpróbálod tovább hajtani. Újra és újra. Érzed az arcodba vágó szelet, a magasságot és azt, hogy nem tudsz leállni, mert nem hagyhatod abba, még akkor se, ha zuhansz. Tudod ott az a pont, amikor megint emelkedni kezdesz és csak magasabbra jutsz, mint eddig. Aztán belejössz és megszokod. Éld át!

Nem értem hogy a legtöbb ember miért álszent, mondogatják hogy a belső a lényeg, a szépség belülről fakad stb, de ennek ellenére hiába kedves,okos,megértő valaki, teljesen lefogják szarni az emberek ha nem néz ki jól, de ha valaki külsőleg tökéletes akkor a belső tulajdonságai lehetnek bármilyen undorítóak akkor is mindenki utána fog vágyakozni, és ezzel mindenki tisztában van, csak nem merik kimondani, mert azzal beismernék hogy a belső senkit sem érdekel.

Miért nem lehet az én apukám is olyan mint a többi lányé? A hercegem. Az aki egy fiú utáni csalódás után, oda jön hozzám, megölel, és azt mondja, hogy “Kislányom, Te vagy a leggyönyörübb, és amelyik fiúnak nem tetszel az egy buzi”. Miért nem lehet normális családom? Miért kell mindazt végig élnem ami történik.. Pedig ha Apu tudná, milyen fontos nekem.. Szeretlek Apa! Még ha te nem is így érzel.

Talán elvesztettem valakit, aki nem szeretett engem, de te olyan valakit veszítettél el, aki igazán szeretett téged.

Próbáld meg leszarni az emberek negatív beszólásait. Ezek a reakciók csak őket tükrözik. Nem téged.

A percek óráknak tűnnek,miközben te sík ideg vagy,és várod,hogy az élet eldöntse mi lesz a jövőd.

A felejtés nem nehéz. Csak nem mindegy melyik oldalon állsz. Te akarsz felejteni, vagy téged akarnak felejteni. Mikor eltervezed valakiről, hogy elfelejted, akkor elzárod a szíved legmélyebb zugába oda , ahonnan semmi, de semmi nem hozhatja őt elő. Néha egy emlék képes rá, de az sem hosszú távú. És mikor rájössz, hogy téged akarnak elfelejteni, az minden egyes nap ott lebeg a szemed előtt. Töprengsz, hogy vajon mi vezetett el idáig, miért akarnak elfelejteni, nem jössz rá, ez számodra egy megmagyarázhatatlan dolog amibe addig nem tudsz belenyugodni, míg el nem határozod, hogy a te kezedben lesz a döntés és elfelejted. Egyszerű, leírva egyszerű megvalósítani már sokkal nehezebb.

Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.

Nem tudod elérni, hogy ne légy szerelmes, vagy hogy ne vágyj a szerelemre. Mert amikor az vagy, az a világ legjobb dolga. Ha van egy kapcsolatod, ami jól működik, még ha semmi más nincs is rendben az életedben, úgy érzed az egész világod teljes.